Páros lábbal, nagypénteken szállt bele az egyházakba a Tisza brüsszeli kabinetfőnöke

Hajdú Márton szerint az egyházak jelenleg politikai szolgálatot látnak el.

Az utóbbi évek politikai vitáiban hazai és uniós színtéren egyaránt központi szerepet kapott az európai értékekre hivatkozás. Az európai értékek vitája tipikusan olyan politikai kérdés, amely a végtelenségig nyújtható, lehet róla felületesen és mélyre ható érvekkel beszélni. Ha megállapodás születik is az „európai értékek” tartalmáról, a vita egy idő után újra fog kezdődni, mert a változások szükségessé fogják tenni, hogy újra feltegyük azokat a kérdéseket, amelyek a közösségi együttélés miatt megkerülhetetlenek. Hogyan viszonyul egymáshoz az egyén szabadsága és a közösség érdeke? Milyen kritériumok alapján minősítünk egy teljesítményt értékesnek? Szükséges-e teljesítményre ösztönözni azokat az egyéneket is, akiknek erre irányuló ambíciójuk valamilyen ok miatt nem alakult ki? Ki tekinthető a politikai közösség tagjának? Milyen feltételek teljesítése esetén csatlakozhat hozzá egy kívülálló?
Néhány kérdés azok halmazából, amelyek döntően befolyásolják egy politikai közösség karakterét. A közösségi és egyéni célok, lehetőségek gyakori ütközése, továbbá az életben bekövetkező változások miatt akkor is megfogalmazzuk ezeket a kérdéseket, ha nehéz, sok esetben konfliktusokat kiváltó folyamat válaszokat találni rájuk. Ha e kérdéseket nemzetközi színtéren kívánjuk megvitatni, akkor még több szempont, hagyomány és érdek fog ütközni, aminek következtében az „európai értékek” körüli vita lényegében addig nyújtható, ameddig a felek hajlandók erre szánni az idejüket és az energiájukat. Ez a folyamat a politika természetének a része, amit gyakran határozunk meg az értékek és érdekek sajátos kombinációjaként.